Március 15.-i ünnepség

A Petőfi-napok kiemelkedő eseménye a március 15.-i koszorúzási ünnepség volt, amely egyben a városi ünnepségsorozat nyitórendezvénye is.

A Petőfi-szobor előtt összegyűlt emlékezők, ünneplők együtt tekintették meg műsorunkat. Tanulóink: Balázs Simon, Bartalis Dorottya, Bartalis Orsolya, Bencze Abigél, Gergely Katinka, Ilyés Mátyás, Kassay Anna, Molnár-Barabás Ákos, Molnár-Barabás Örs, Papp Boglárka, Papp Orsolya, Péter Ákos, Szeles Norbert, Végső Barbara és Zsigmond Áron szavalatai, énekei és a megemlékező ünnepi beszédek után, a kegyelet koszorúit helyezték el a házigazdák és meghívottaik.

Ünnepélyünket bensőségesebbé tette, hogy együtt emlékezhettünk a három testvériskola küldötteivel. Végül a Petőfi-napok rendezvénysorozata a székely himnusz közös eléneklésével zárult.


Kedves Gyerekek, Tisztelt Vendégek, Meghívottak,

Szeretettel köszöntök mindenkit, Nemzeti Ünnepünk alkalmával megrendezett megemlékezésen, köszönöm, hogy együtt ünnepelnek velünk.

"A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel amely van, hanem az iránt is amely lehet, s lesz." - Kossuth Lajos.

Március 15.- e az a nap amikor a "magyar vagyok" érzés felerősödik, amikor büszkén hordjuk kokárdáinkat és nemzeti színű lobogóinkat. Oyan húrokat képes megpendíteni bennünk amelyek hatására akár 700 km is utazunk csak azért, hogy jelezni tudjuk: együtt vagyunk és eggyüvé tartozunk - mint ahogy tették ezt testvériskoláink küldöttjei is. Az összetartozás érzése mindig felébred ezen a napon bennünk és megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a 48-as forradalom eszméi közül ez az eszme ma is él.

A mai napon azon kell elgondolkodnunk, hogy mit tettek azért már évszázadokkal azelőtt elődjeink, hogy mi itt lehessünk.

Jókai szerint "Kell, hogy történjenek! Olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen. Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték".

Igen, a 48-as hősök megvívták saját harcukat és meghozták a legnagyobb áldozatot amit földi halandó tehet hazájáért: életüket adták, a magyarságért, a szabadságért. Ezáltal letették nemzeti identitásunk egyik alapkövét, megváltoztatták az emberek életét és gondolkodásmódját.

De, szintén Jókait idézve "A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számonkérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját… “ , megkérdezhetjük magunktól, hogy ma képesek vagyunk így megvédeni hazánkat, érdemesek vagyunk-e egyáltalán arra, hogy ünnepeljük Petőfiéket? Igennel válaszolhatunk akkor, hogyha úgy cselekedünk mint ők tették. Mert ’48 üzenete: bátorság, kitartás, küzdelem, haza, és összetartozás.

Tőlünk ma senki nem kéri, hogy életünket adjuk a hazáért, nekünk egy másféle harcot kell megvívnunk: magyarul kell élnünk! –hétköznapjainkban, iskoláinkban és otthonainkban. Nekünk ma a legnagyobb ellenségeink nem a császári csapatok, hanem a közöny, a feledés, a beleolvadás.

Ragaszkodjunk értékeinkhez! Legyünk bátrak kimondani az igazságot és küzdjünk érte! Az iskolában, érjünk el minél jobb eredményeket, és ezáltal változtassunk a mai helyzeten!

Végezetül pedig Wass Albert soraival szeretném zárni gondolataimat:
„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek ”.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
László Károly
igazgató



2015-03-16