Március 15-i ünnepség

Március 15-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján Csíkszereda város ünnepségsorozatának nyitórendezvényét iskolánk szervezte.

A Petőfi-szobor előtt egybegyűlt ünneplők (diákok, tanárok, szülők, vendégek) együtt hallgatták meg diákjaink ünnepi műsorát. Az énekek, szavalatok és megemlékező beszédek után pedig a kegyelet koszorúit helyezték el Petőfi szobránál.
A székelység himnuszának közös eléneklésével zárult a Petőfi-napok rendezvénysorozata.

Tisztelt vendégeink!
Kedves gyermekek és kollégák!
Tisztelt egybegyűltek!

Szeretettel köszöntöm Önöket Nemzeti Ünnepünk, az 1848-49-es szabadságharc és forradalom 166. évfordulóján, mely egybeesik a közel másfél évszázados iskolánk névadó ünnepségének 24. évfordulójával. Igaz, hogy nem adunk a külsőségekre, a konvenciókra, - de valljuk be őszintén, hogy jól esik az érdeklődés, a tisztelet iskolánk iránt, jól esik érezni, hogy a város együtt van nagy múltú iskolájával, hallja, figyeli szíve dobbanását, együtt lélegzik és él vele.

Ezzel a gondolattal köszöntöm a Megyei Tanács képviselőit, városunk vezetőinek képviselőit, szenátusi és parlamenti képviselőinket, a megyei Tanfelügyelőség és a város iskoláinak küldöttségeit, történelmi egyházaink képviselőit, a megye és a város kulturális intézményeinek, pénzügyi és gazdasági egységeink képviselőit, a politikai pártok és civil szervezetek képviselőit és köszöntök minden kedves jelenlevőt.

„ Vannak vidékek, ahol csak úgy lehet megmaradnunk,
Ha kezemben a kezed”...

- Kányádi Sándor szavaival köszöntöm Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselőit és testvériskoláink – a Váci Árpád Fejedelem Általános Iskola, a Jánoshalmi Hunyadi János iskolaközpont, a Budakeszi Széchenyi István Általános Iskola küldöttségeit, a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium képviselőit, akik évről - évre eljönnek hozzánk együtt ünnepelni úgy, ahogy jó testvérhez illik.

Köszönöm Nektek barátaim!

„ Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.”

Nekünk, és minden magyarnak március 15.-e jelenti ezt a napot. Ez a nap a magyar nemzet ünnepe, - olyan, mint egy családi ünnep : ünneplőbe öltöztetjük testünket, lelkünket, emlékezünk elődeinkre, a nap hőseire, tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki azok iránt, akik nagyszerű örökséget hagytak ránk : ismerni a múltat, ápolni a hagyományokat, büszkén vállalni a hovatartozást, vállalni őseinket és hivatkozni mindazokra az értékekre, amit megalkottak – és amelyek kiállták az idők próbáját - szent kötelességünk.

Nekünk, Petőfiseknek ez talán könnyebb, hiszen példaképünk iskolánk névadója, a semmilyen körülmények között meg nem alkuvó költő, aki nem csak példakép, hanem mérce, mely életünket, mindennapjainkat, de ünnepeinket is minősíti. Hiszem és vallom, hogy szükségünk van Petőfi és a többi márciusi ifjú erkölcsi nagyságának, közösségi áldozatvállalásának, kitartásának példájára, hogy nemzetünk, ez a nagy család megmaradjon.

A szabadságharc hősei a bátorság igazi példáját hagyták ránk, - céljaikért, amiben szentül hittek, - sokan a legtöbbet, az életüket áldozták. Az ő áldozatuk erőt kell hogy adjon nekünk ma és ezután is, hogy mi is megvívhassuk saját mindennapos harcunkat, - s akkor áldozatuk nem volt hiábavaló. Reméljük, hogy ránk soha nem lesz érvényes az az intelem, melyet egy főnemes így fogalmazott meg : „ Fiam, ne dicsekedj a famíliáddal, mert a családunk olyan, mint a krumpli, - ami jó benne, az a föld alatt van”.

Az ember dolga, hogy szabad legyen, s ez a dolga a nemzeteknek is. A szabad embert nem kísérti, hanem bátorítja, előre viszi a múlt. Szabad ember az, akinek szülőföldje a hazája. Félelem nélkül szeretni a talpalatnyi földet – a hazát, mely bölcső s majdan sírunk is, „ mely ápol s eltakar”, feláldozni érte mindent, - erre tanít minket a 48- as elődeink példája. De megtanított arra is, hogy a történelem menetét a mindennapi emberi cselekedetek, a hétköznapok apró csatái viszik előre – erre van szükség ma is itt, a Székelyföldön, de Délvidéken, Felvidéken, az anyaországban és mindenütt a nagyvilágban.

A történelem úgy tartja, hogy a forradalom elbukott, - de mi tudjuk, hogy ez nem így van, - hiszen tőlük kaptuk az igazi szabadságot, a lélek szabadságát, amelyet nem állíthatnak meg sem vasfüggönyök, sem határok, - minden évben legalább egyszer, - a mai napon, - egységes magyar nemzetté kovácsolja össze a világban szétszóródott testvéreinket. Petőfi szobránál ma is fejet hajtunk, mert ő számunkra, de a magyar nemzet közös emlékezete számára is nem csak egy költő, Ő a szabadság költője. Szelleme itt él közöttünk ma is, - március 15-én minden évben- , emlékeztet, lelkesít, ünneplőkké varázsol mindannyiunkat.

Úgy tartják, hogy akire emlékeznek, az nem hal meg.

A szabadságharc hősei is örök életűek, hiszen ma is tisztelettel és hálával emlékezünk rájuk. Legyünk rajta, hogy ne csak a mai, hanem minden napunk méltó legyen hagyatékukhoz.

Kiss Ernő
igazgató



Rólunk írták: a szekelyhon.ro - n

2014-03-15